Edzés, tréning - triatlon, Ironman, futás, Spartan, XTERRA

Sokan gondolják azt, hogy lejtőn egyszerű és könnyű futni. Részben igaz is, hogy a lejtőkön lehet pihenni, de ez inkább úgy igaz, hogy más izmok terhelődnek, mint az emelkedőn vagy síkon - azonban az ízületek vagy csontok és a szalagok terhelése lehet sokkal nagyobb.

Több sportoló is elköveti azt a hibát, hogy egy fontos verseny előtt lejtőn "pihen". A következőkben írunk a lejtőfutás titkairól és a terhelések tervezhetőségéről - valamint arról, hogy miért és hogyan tehető mégis nagyon élvezhetővé a lejtőfutás.

Ahogyan előző lejtőfutás cikkünkben írtuk a gravitáció nagyon segít a lendületben és a sebességben, ugyanakkor az izmokat megfeszíti és az ízületeket nagyobb nyomással terheli. Az izmok nagyobb nyúlásra kényszerülnek (anizometriás excentrikus kontrakció) - hiszen a terhelő külső erő nagyobb, azt csökkenteni a feladat - így az izmokban könnyebben alakulnak ki mikroszakadások, amelyek késöbb fáradsághoz, sérüléshez vezethetnek. Lelkileg erre még rá is segít az, hogy a futás csúcssebességét könnyebb elérni, miközben észrevétlenül nagyobb a terhelés, mint síkon vagy akár emelkedőn.

A gyors lejtőfutás különleges technikát igényel, amely nemcsak a versenyeredményt, hanem az ízületek és csontrendszer állapotát is hosszútávon befolyásolja.

A lejtőfutás nemcsak betonon igényel technikai képzést, hanem terepen is. Ez a képesség csak nagyon ritkán adottság, de gyakorlással megszerezhető, a futóteljesítmény rövid idő alatt növelhető.

A követező tanácsok elsősorban terepfutásra vonatkoznak, de csak betonon futóknak is hasznosak lehetnek. A tereptechnikát további cikkekben segítünk csiszolni.